Ezzel a címmel rendeztek Tótkomlóson előadást a városnapi programsorozat keretében, ahol Rózsa Zoltán, a Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Régészeti Intézetének munkatársa és dr. Csontos Pál helytörténész mutatta be a városhoz közeli Nagykopáncs régészeti leleteit. 

Nagykopáncs Árpád-kori temploma XI. századi megépítése óta a történelem során talán mindig is vonzotta az emberek figyelmét. A román stílusban épült templomot a XIII. században gótikus elemekkel bővítették, majd – az ismert történelmi emlékek alapján – az 1500-1600-as évekig használhatták. Aztán az 1900-as évek új fejezetet nyitott a templom történetében. A század elején, szántás közben jelentős „kincsre” talált itt két gazda. Több száz éven át, mintegy 400 darab érméből álló ezüstpénz „gyűjtemény” lapult egy fazékban, amire a földművesek 1919-ben találtak rá. A kincset nem „verték nagy dobra”, csak később vált ismertté, amikor már mindössze 234 darabot tudtak megvizsgálni a hozzáértők. Kiderült, hogy a legtöbb II. Géza korához köthető, de II. István és III. Géza pénze is fellelhető volt a gyűjteményben, valamint friesachi dínár is volt az érmék között. A lelet arra sarkallta a régészeket, történészeket, hogy nagyobb figyelmet fordítsanak erre a területre. Talán így lehet, hogy az 1930-as években megkezdődött a hely feltárása, rekonstruálása. A kápolna körül temetőre bukkantak, a templom alfalait is rendbe hozták, majd a homlokzat és a régi falak következtek. A sírok páratlan leleteket rejtettek, számos régészeti tanulmány foglalkozik az itt megtalált ruházati kellékekkel, további pénzérmekkel, a mindennapi élet tárgyaival. 

Nem is csoda, hogy ez a terület a „modernkori kincskeresőket”, a fémkeresőzőket is vonzza. A detektoros kutatás ma már nem újkeletű. A lelőhelyek illegális fosztogatása a „hobbikutatók” által korábban olyannyira elterjedt, hogy a múzeumi, régészeti szakma maga reagált a problémára, és ma már hivatalos együttműködéssel, oktatással, felkészítéssel segítik a civileket a hatékony feltárásban. Így az együttműködés révén több régészeti korú tárgy kerül a gyűjteményekbe. A közösségi régészet egyre nagyobb teret nyert hazánkban. Ilyen civil együttműködés valósult meg a nagykopáncsi emlékhely kapcsán is. Többek között ennek az eredményéről is beszámoltak a szakemberek az április 23-án megrendezett előadáson. A Természet Házában megrendezett program jó lehetőség volt arra is, hogy akit érdekel a fémkeresőzés, érdeklődik a közösségi régészet iránt, a programban jártas Rózsa Zoltánnal személyesen is tudjon konzultálni a kérdéseiről. 

A helyiek által közkedvelt kirándulóhely ma országosan is ismert és kedvelt turisztikai célpont. Sokan kötődnek Nagykopáncshoz, még ha az indíttatás esetleg más vonatkozású is. A történelmi érdeklődés, a helyhez fűződő kapcsolat azonban pont elég ahhoz, hogy közösség formálódjon köré.